Szakmai bemutatkozás

Az 1910 óta fennálló családi hagyományunkat követve én is a fogászat területén terveztem a jövőmet.
1974-ben kaptam meg fogorvosi diplomámat a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.
A tökéletesség szintjére akartam vinni fogászati tevékenységemet.
Arra törekedtem, hogy megértsem szakmámat. Folyamatosan kerestem a rossz válaszok helyett a jó kérdéseket. Így sikerült megfogalmazni a problémákat, amikre válaszként kidolgoztam a megoldásokat és olyan messzemenő következtetésekre jutottam, ami alapján a fogászati szemléletváltás elkerülhetetlen.

Édesapám rendelőjében harmadéves egyetemista koromban készítettem életem első hídját barátomnak. A híd átadása után három évvel ismét felkeresett a képen látható letöredezett frontfogai miatt.
A nyilvánvaló összefüggés a fogászati ellátás és barátom állapotában fellépő változás között vezetett a rágószerv működésének tanulmányozásához, és elindított a fogászat új dimenziójának keresése felé. Rengeteg szakkönyvet, számtalan cikket elolvastam ebben a témában, részt vettem a világ legjobbjai által tartott tanfolyamokon.
Hipotézisemmel – miszerint a jó harapás kiváltja a reflexes szájnyitást, a hibás harapás viszont az állkapocsízületek kényszerhelyzetét okozza, emiatt nem nyílik ki reflexesen a száj – prof. dr. Kaiser az erfurti orvosi egyetem élettani intézetének nemzetközileg elismert szaktekintélye egyetértett.

A két állcsont tengelyhelyes egymáshoz rendeléséhez egy igen bonyolult eszközparkot fejlesztettem ki a 80-as évek második felében. Erről szólnak első találmányaim.

Megmodelleztem az állkapocsízületeket a porckorongokkal és az izmokkal. Ez volt a Phantom nevű találmányom, amit 1991-ben a Nürnbergi Nemzetközi Feltalálói Kiállításon ezüstéremmel díjaztak.

Azt a következtetést vontam le, hogy egyedül a condylusok helyzete számít a harapásban.