IV. rész

Harapástan

A harapás az alsó-felső fogak maximális felszínnel való találkozása, az állkapocs legkraniálisabb helyzete. A sokféle harapás lehetősége nem kizárólag a fogatlan páciens sajátossága. Fogazott páciensnek is lehet rossz a harapása.
Az állkapocsízületek pozíciója a harapástól függ. Miközben a harapás tökéletesnek néz ki, hibás lehet az állkapocsízületi pozíció. Utóbbi következménye az aszimmetrikus izomfeszülés.
Az aszimmetrikus izomfeszülés következményeként a rágóizomzat az állkapcsot olyan helyzetbe igyekszik juttatni, ahol a kétoldali izomfeszülés egyensúlyba kerül (ld. vattatekercs-próba).

Ha az elmozdulást a fogak nem teszik lehetővé, annak fogszorítás a következménye. Tipikus fogászati tünetei: erős fogkőképződés, fogágy-károsodás, fogvándorlás, fognyaki érzékenység, fognyaki defektusok.
Ha az elmozdulás az izomfeszülés-egyensúlyi helyzetbe sikeres, ám az új helyzetben nincs mindkét oldalon fogérintkezés, az állkapcsot az izomzat visszaviszi a hibás harapásba, majd kezdődik mindez elölről. Ez a fogcsikorgatás. Tipikus fogászati tünetei: fogak, fogpótlások kopása, sérülése, fognyaki defektusok.

A fogcsikorgató páciensre nem jellemző az erős fogkőképződés és a fogágy-betegség (ld. Fogágybetegség kontra fogszabályozás).
Ha az állkapocs a hibás harapásból izomfeszülés-egyensúlyi helyzetbe jut és mindkét oldalon fogérintkezés van, ellazulnak az izmok, amitől az állkapocs nyugalmi helyzetbe kerül a hibás harapás dacára (ld. “Harapásemelés” részben bemutatott első esetet) . Ez a kiegyensúlyozott harapás.

Amennyiben a harapás eleve izomfeszülés-egyensúlyi helyzetben van, az izomzat nem kívánja az állkapcsot egy másik harapásba vinni, hanem ellazul, amitől az állkapocs nyugalmi helyzetbe jut.

A fogágyban lévő periodontális receptorok és az izmokban lévő izomorsók vezérlik a rágóizmokat.
Térjünk vissza a fenti két esetre.
A) eset hátulról és balról
B) eset hátulról és jobbról
Mindkét esetben azonosan ferde állású az állkapocs.
Az A) esetben a bal oldali ízület disztrakcióját,
a B) esetben a jobb oldali ízület kompresszióját okozza a harapás.
A kétoldali rágóizomzat izomfeszülési egyensúlyához mindkét esetben az állkapocsnak balra kell elmozdulni. Eközben hatalmas horizontális erő éri a fogakat.

Melyik oldalon várható fog-, fogpótlás sérülése, fogágybetegség, fogvándorlás, fognyaki defektus? Amennyiben a jobb oldalon a balra mozgást egy fogérintkezés gátolja, akkor ott, ellenkező esetben a bal oldalon.

Melyik oldalon rág a páciens? Mindkét páciens a jobb oldalon rág. Az ok: a rágással rendezi a hibás ízületet, egyúttal a kétoldali rágóizomzat feszülést egyensúlyba hozza.

Melyik oldalon várható sok fogkő képződés? Azon az oldalon ahol nem rág, azaz mindkét esetben a bal oldalon. Ennek egyik oka a rágás hiánya miatti öntisztulás kimaradása. A másik ok a vákuumképződés, ami a fog a fogágyban történő mozgatásakor lép fel.

Mi a teendő a fenti esetekben? Miközben a tünetek mindkét esetben megegyeznek, a terápia eltérő. A B) esetben harapásemelést kell végezni, azaz a jobb oldali ízületet szét kell húzni. Az A) esetben a bal oldali ízületet össze kell engedni, semmi esetre sem szabad megemelni a harapást.

Mit fog mutatni a vattatekercs-próba? A középvonal mindkét esetben balra viszi az állkapcsot a harapásból. A bal oldali fogakra helyezett vattatekercsre harapva rés jelenik meg a jobb oldalon mindkét esetben. A jobb oldalra helyezett vattatekercs esetében a B) esetben a bal oldalon kisebb lesz a rés.

Hogyan lehet a fenti eseteket diagnosztizálni? Az axiográfia a B) esetben a bal oldali állkapocsízület egészséges, a jobb oldali kompressziós voltát mutatja. Az A) esetben mindkét oldal rajzolata egészséges ízületet mutat.

Az állkapocs fiziológiásan nyugalmi helyzetben van, nem harapásban, csukva. Az állkapocs a harapásból a rágóizomzat ellazulása által tér vissza a nyugalmi helyzetbe. A rágóizomzat reflexes ellazulásának feltétele az izomfeszülés egyensúlya a harapásban.

A helyes harapásra nem az jellemző, hogy a páciens szeret így összezárni, hanem hogy kiváltja a reflexes izomellazulást.

A harapás jelentőségét az adja, hogy egy vegetatív funkció, az üres szájjal történő nyelés velejárója. A harapás létrejöttének célja a nyelés elősegítése.

Összefoglalás:

A harapás (az alsó-felső fogak maximális felszínnel való találkozása, az állkapocs legkraniálisabb helyzete) határozza meg a rágóizom működését. A helyes harapás jellemzői: jó ízületi pozíciók, harmonikus izomtevékenység.

Probléma: hibás harapás bárkinél lehetséges
Jellemzője: a nem látható hibás ízületi pozíció
Következmény: hibás rágóizom működés, hiányos öntisztulás
továbbá
  • fogszorítás, ha a fogak nem teszik lehetővé az állkapocs oldalirányú elmozdítását (fogágybetegség)
  • fogcsikorgatás, ha a fogak lehetővé teszik az állkapocs oldalirányú elmozdítását (fogak, fogpótlások sérülése)
  • harmonikus izomműködés a rossz harapás dacára abban az esetben, ha a fogak lehetővé teszik az állkapocs oldalirányú elmozdítását és az új helyzetben mindkét oldalon fogérintkezés van
Megoldás: az izomzat szimmetria-egyensúlyának helyreállítása