1911-ben Montrealban William Hunter londoni orvos közzétette a gócfertőzésről kialakított tapasztalatait, mely szerint egy gyulladásos góc (például egy elgennyesedett foggyökér) általános kórfolyamatok forrása lehet, halált is okozhat. Nyilatkozatát az újságok szétkürtölték. A következménye az lett, hogy mindenféle betegség okának, amit nem tudtak gyógyítani, a fogakat kiáltották ki. Aki kicsit is adott az egészségére, gyorsan kihúzatta fogait, nehogy a fogak miatt életével kelljen fizetnie. De az orvosokat is sikerült “megfertőzni”. Szinte mindegy volt, hogy a beteg fejfájásra vagy éppen hasfájásra panaszkodott, a fogak kihúzását rendelték el. A tömeghisztéria következtében Amerikában öregek és fiatalok váltak rövid idő alatt fogatlanná.
III. rész
Gnatológia
(Létrejöttétől haláláig)
Kiegyensúlyozott harapás
Egy hölgy elmesélte, hogy fogsorait édesapám több mint harminc évvel ezelőtt készítette, amikkel mind esztétikailag, mind funkcionálisan azóta is teljesen elégedett. Ezután kivette szájából a fogsorait. Nem hittem a szememnek. A több mint harminc évvel ezelőtti technológiával, viszonylag puha műanyagból gyártott fogak három évtized alatt sem koptak el, pedig a hölgy éjjel-nappal viselte azokat. A meglehetősen öreg fogpótlások szinte újnak tűntek. Az elmúlt 30 évben nem történt a fogsoron alábélelés, ragasztó nélkül kiválóan tartottak.
A videó a 30 éves fogsorokat mutatja be:
A videó a 30 éves fogsorokat mutatja be:
A kiegyensúlyozott harapás lehetővé tette, hogy az állkapocs a harapásból egy tetszőleges másikba jusson, ahol a kétoldali izomfeszülés egyensúlyba került. Ebben a helyzetben képes volt az izomzat ellazulni, amitől az állkapocs nyugalmi helyzetbe jutott. Ezért nem csikorgatott és/vagy szorított a hölgy a fogsoraival, ezért nem koptak el a fogak, ezért nem okoztak feltörést és/vagy csontleépülést 30 év alatt.
Elmesélte, hogy férje az elmúlt pár évben egy csomó fogsort csináltatott, egyik rosszabb, mint a másik. Teljesen el van keseredve. Kérdése az volt, hogy tudok-e férje számára hasonló pótlásokat készíteni, mint az övé.
A videó az általam készített fogsorokat mutatja be:
Elmesélte, hogy férje az elmúlt pár évben egy csomó fogsort csináltatott, egyik rosszabb, mint a másik. Teljesen el van keseredve. Kérdése az volt, hogy tudok-e férje számára hasonló pótlásokat készíteni, mint az övé.
A videó az általam készített fogsorokat mutatja be:
Artikulátor, artikuláció
Az artikulátor az artikulációs mozgásokat, azaz a fogcsikorgatást szimulálja és semmi esetre sem a rágómozgásokat. (Kérje meg páciensét, hogy csikorgasson, artikulációs mozgásokat fog végezni.)
Nem valószínű, hogy valaha akár digitálisan utánozható lesz az állcsontok fiziológiás deformációja, a fogak állcsonton belüli mozgása, a diszkusz artikulárisz összenyomásából származó mozgás, a nem egészséges állkapocsízület („csapágyas tengely”) mozgása.
Ha pedig mégis sikerülne, akkor valóban lehetne olyan fogpótlást előállítani, amelyet a páciens rögtön sajátjának érezne, mintha mindig is a szájában lett volna.
Már csak az a kérdés, hogy biztosan megőrizni kívánunk-e egy rossz állkapocsízület és rágóizom működést?
Az egyéni értékekre beállított artikulátor használata csak a teljes fogsor készítésénél indokolt, mivel az artikulátor mozgásai csak ennél a fogpótlásnál egyeznek meg a szájban megtapasztalt mozgásokkal. Ennek oka, hogy a rugalmas fogíny kiegyenlíti az állcsontok deformációját, a diszkusz artikulárisz összenyomhatóságából fakadó mozgásokat, továbbá a fogak állcsonton belüli mozgásával sem kell számolni.
Az egyéni értékekre beállított artikulátor használata minden más fogpótlás előállításához teljesen felesleges, tökéletesen megfelel egy – az állkapocsízület mozgásait figyelmen kívül hagyó – okklúdor.
Nem valószínű, hogy valaha akár digitálisan utánozható lesz az állcsontok fiziológiás deformációja, a fogak állcsonton belüli mozgása, a diszkusz artikulárisz összenyomásából származó mozgás, a nem egészséges állkapocsízület („csapágyas tengely”) mozgása.
Ha pedig mégis sikerülne, akkor valóban lehetne olyan fogpótlást előállítani, amelyet a páciens rögtön sajátjának érezne, mintha mindig is a szájában lett volna.
Már csak az a kérdés, hogy biztosan megőrizni kívánunk-e egy rossz állkapocsízület és rágóizom működést?
Az egyéni értékekre beállított artikulátor használata csak a teljes fogsor készítésénél indokolt, mivel az artikulátor mozgásai csak ennél a fogpótlásnál egyeznek meg a szájban megtapasztalt mozgásokkal. Ennek oka, hogy a rugalmas fogíny kiegyenlíti az állcsontok deformációját, a diszkusz artikulárisz összenyomhatóságából fakadó mozgásokat, továbbá a fogak állcsonton belüli mozgásával sem kell számolni.
Az egyéni értékekre beállított artikulátor használata minden más fogpótlás előállításához teljesen felesleges, tökéletesen megfelel egy – az állkapocsízület mozgásait figyelmen kívül hagyó – okklúdor.
