Egy hölgy a weboldalamon látott – kezelés előtt és után készült – fotók alapján felismerte saját problémáját: arca beesett a fél éve beragasztott cirkónium hidak viselése óta.
Ezután elolvasta cikkeimet, és felfedezte magán a fülzúgástól kezdve a fejfájáson át a karzsibbadásra való ébredésig szinte valamennyi tünetet, amit a hibás harapás okozhat. Addig nem gondolta, hogy mindez összefügghet fogpótlásával.
Ezekről beszámolt fogorvosának, aki nem tudott megoldást javasolni. Ezek után keresett fel engem.
Vizsgálata a következőket mutatta. Az alsó-felső középvonal tökéletesen egybeesik a harapásban.
Amikor mindkét oldalon vattatekercsre harapott, az alsó középvonal jelentősen jobbra tolódott.
Mindez a bal oldali állkapocsízület kompresszióját valószínűsíti. (A rágóizomzat az ízületet tehermentesítendő az állkapcsot jobbra húzza.)
A harapási magasság túl alacsony.
A rágósík nem jó.
Az esztétikai eredmény is hagy kívánni valót maga után.
Tehát a hölgy panaszai jogosak.
A páciensnek írásban elküldtem a kezelési tervet és árajánlatot, amit megmutatott fogorvosának.
A kolléga közölte, hogy az állkapocsízületek egészen biztosan rendben vannak, hiszen a hidak egyéni értékű artikulátorban készültek. Ami pedig a harapási magasságot illeti, ő megemelte a harapást.
Válaszomat három témára bontom.
1\ Állkapocsízületek
A condylusok helyzete egyedül a harapástól függ és nem attól, hogy milyen artikulátorban készül a fogpótlás.
2\ Harapásemelés
Az egyik cél a kompressziós ízület széthúzása, azaz helyet csinálni a porckorongnak. Ez féloldali harapásemeléssel érhető el. Jelen páciensnél incizális harapásemelés is szükséges, mert megsüllyedt a harapása. Ennek mértéke az arc harmóniájától függ.
3\ Egyéni értékű artikulátor
A gnatológusok által a húszas években preferált egyéni értékű artikulátor használatának forszírozása már 60 éve idejétmúlt.
A fejlődés a középértékű artikulátor használatát hozta.
[Ehhez kis magyarázat:Száz évvel ezelőtt a gnatológusok a fogsorkészítés legnagyobb problémájának a nem reprodukálható harapásvételt tartották.
A gnatológusok a fogsor fogainak kiegyensúlyozott harapásba való becsiszolását javasolták. Ennek lényege, hogy a harapásból az állkapocs átcsúsztatható egy tetszőleges másik harapásba, valahol csak jó lesz.
Ennek megvalósításához a fogorvosok az állkapocs mozgását pantográffal regisztrálták. A fogtechnikusok a kiegyensúlyozott harapást a páciens egyéni mozgásait szimuláló artikulátorban csiszolták be. A rengeteg munka a teljes fogsor készítésénél meghozta a várt sikert.
A gnatológusok mindenféle fogpótlásnál a kiegyensúlyozott harapás beállítását tűzték ki célul. Ez az igyekezetük azonban kudarcot vallott minden nem fogatlan státusznál. A fogtechnikusok hiába csiszolták be különös gonddal a fogpótlásokat, a szájban a fogorvosok teljesen mást találtak.
Az okokat ma már ismerjük: merev tárgyakkal szinte reménytelen utánozni az állcsontok fiziológiás deformációját, a fogak állcsonton belüli mozgását, a diszkusz artikulárisz összenyomásából származó mozgást, a nem egészséges állkapocsízület („csapágyas tengely”) mozgásait.
A gnatológusok elkeseredett igyekezetét forradalomként söpörte el az elsősorban D’Amico, Stallard és Stuart által terjesztett új elmélet, a front- és szemfogvezetés. A szemfogvezetés középértékű artikulátorban megvalósítható. Ezért kerültek szemétbe a hatvanas évek elején a pantográfok és az egyéni artikulátorok.]
A hölgy kezelésével kapcsolatban a meglévő pótlások eltávolítása, precíziós lenyomatvétel és ideiglenes hidak készítése után ezt csinálnám: arcíves regisztrálás, a felső modell tengelyhelyes átvitele az artikulátorba; támasztócsapos regisztrálás, féloldali harapásemelés, alsó modell kompresszióban történő hozzárendelése, műszeres harapásregisztrálás, rágósík meghatározás, incizális harapásemelés, esztétikai tervezés.