A fogorvosok általában annak örülnek, ha a páciens egyáltalán össze tudja csukni a száját egy új fogpótlással vagy éppen egy fogszabályozás befejeztével. Az ízületi fej kényszerhelyzetét okozó harapás lehetősége tipikusan fel se merül.
Dr. Fehér Tibor
FIATALÍTÁS
FOGÁSZATI KEZELÉSSEL
Rutin fogászati gyakorlat
11.ábra
Amikor a fogak rágófelszíne nem biztosít az ízületi porckorongnak elegendő helyet, az kiszorul az ízületi képletek közül.
Amikor a fogak rágófelszíne nem biztosít az ízületi porckorongnak elegendő helyet, az kiszorul az ízületi képletek közül.
A megoldás: a fogak magasítása által az ízületi komponensek széthúzása.
A fogorvosok megfigyelték, hogy a harapás megemelésétől megszűnhetnek a tünetek. Az ok, hogy a harapás kiiktatása által már nem kényszerül az ízületi fej hibás helyzetbe ezért visszarendeződhet a porckorong.
A síneket kívánság-nevekkel látták el (pl. relaxációs-, repozíciós-, dezorientációs sín).
Az egyetlen helyes sín az, amelynek rágófelszíne az ízületi fejeket a kényszerhelyzetből a központi helyzetbe juttatja, tehát reponálja az ízületi fejeket, aminek következménye az izomzat relaxációja.
Annak magyarázata, hogy akármilyen sínnel eleinte általában sikert lehet elérni az, hogy egy új rágófelszín megszakítja a hibás izomprogramot, azaz dezorientációs hatású. De mert újabb hibás izomprogram alakulhat ki a sín által beállított harapás ellen, a betegség súlyosbodhat.
Az ízületi komponensek széthúzása funkcionális célt szolgál. Nem mindegy, hogy ez milyen mértékben és milyen irányba történik.
A harapás vertikális emelése csak megsüllyedt harapás esetén indokolt, esztétikai célból.
Elterjedt az a gyakorlat, hogy a fogpótlások átadásával egyidőben szilikon harapásemelőt kap a páciens alváshoz, hogy inkább az menjen tönkre, mint hogy a porcelán töredezzen.
Ez a megoldás újabb probléma forrása. A periodontális receptorok a fogak közötti gumit úgy érzékelik, hogy a fogak között valami nem lett szétrágva, ezért a páciens rágóizomzatát szünet nélküli munkára (rágcsálásra) készteti az izmok ellazulása helyett.
A fogorvosok megfigyelték, hogy a harapás megemelésétől megszűnhetnek a tünetek. Az ok, hogy a harapás kiiktatása által már nem kényszerül az ízületi fej hibás helyzetbe ezért visszarendeződhet a porckorong.
A síneket kívánság-nevekkel látták el (pl. relaxációs-, repozíciós-, dezorientációs sín).
Az egyetlen helyes sín az, amelynek rágófelszíne az ízületi fejeket a kényszerhelyzetből a központi helyzetbe juttatja, tehát reponálja az ízületi fejeket, aminek következménye az izomzat relaxációja.
Annak magyarázata, hogy akármilyen sínnel eleinte általában sikert lehet elérni az, hogy egy új rágófelszín megszakítja a hibás izomprogramot, azaz dezorientációs hatású. De mert újabb hibás izomprogram alakulhat ki a sín által beállított harapás ellen, a betegség súlyosbodhat.
Az ízületi komponensek széthúzása funkcionális célt szolgál. Nem mindegy, hogy ez milyen mértékben és milyen irányba történik.
A harapás vertikális emelése csak megsüllyedt harapás esetén indokolt, esztétikai célból.
Elterjedt az a gyakorlat, hogy a fogpótlások átadásával egyidőben szilikon harapásemelőt kap a páciens alváshoz, hogy inkább az menjen tönkre, mint hogy a porcelán töredezzen.
Ez a megoldás újabb probléma forrása. A periodontális receptorok a fogak közötti gumit úgy érzékelik, hogy a fogak között valami nem lett szétrágva, ezért a páciens rágóizomzatát szünet nélküli munkára (rágcsálásra) készteti az izmok ellazulása helyett.