FIATALÍTÁS
FOGÁSZATI KEZELÉSSEL

Ahogy egyes állatok a bajuszukkal jobban érzékelnek, mint a bőrükkel, úgy a fogágyban levő periodontális receptorok is pontosabban érzékelnek az ujjunkban lévő receptoroknál.

A periodontális mechanoreceptorok a fogakra nehezedő erők érzékelése által vesznek részt a rágóizmok működés közbeni aktiválásában és koordinációjában.

A „rossz pénz nem vész el” – mondás eredete, hogy a magas aranytartalmú pénzt az emberek eltették, míg a rosszat, amiből kicsalták az arany-tartalmat, fizetésre használták. Így a jó pénz eltűnt a forgalomból.

Az éremre ráharapva érződik, hogy csak arannyal bevont-, vagy valóban arany éremmel van-e dolgunk.

A periodontális mechanoreceptorok kb. 5 mikron vastagságot képesek érzékelni.

Tudni kell, hogy a legvékonyabb pl. Bausch artikulációs fólia festékrétegének a vastagsága 8 mikron. A kétoldalon festő artikulációs fólia tényleges vastagsága 26 mikron.

Nagyon fontos, hogy a harapásmeghatározás során minden lépést pontosan végezzünk el!

Megfigyeltem azon kollégáknál, akik módszeremmel eredménytelenek voltak, hogy már a méretvétel során hibát követtek el. Például az arcív füldugóit a fogorvos helyezte be a porcos fülkagylóba és nem a páciens –erősen összeszorítva az arcív szárait– a csontos hallójáratba. Ettől elmozdult a porcos fülkagyló a koponyán.

Egy korona/híd beragasztásakor a ragasztót ne a koronába töltsük.

Minél pontosabb egy korona, annál nagyobb valószínűséggel nem megy a helyére, mert a fog, mint egy dugattyú tolja maga előtt az anyagot. Célszerű megoldás a ragasztót ecsettel a fogra felvinni.

Amíg tipikusan egy ízületi fej az ízületi vápa ellendarabja, az állkapocs esetében az ízületi fej ellendarabja nem az ízületi vápa, hanem a porckorong.

Ez az oka annak, hogy az állkapocsízületi fej nem illeszkedik bele sem méretében, sem formájában az ízületi vápába.

Ezért 

• viselkedik úgy az ízületi fej kiszorult porckorong esetén, mint egy csapágyas tengely;
• képtelenség egy adott állkapcsot egy koponyához teljes biztonsággal hozzárendelni fogak nélkül.

Egyesek azt tanítják, hogy az állkapocsízülettel nem kell foglalkozni, mert átépül. Éppen azért kell vele foglalkozni, hogy ne degenerálódjon, hanem regenerálódjon.

Hosszabb szájnyitást igénylő kezeléstől a porckorong kiszorulhat az ízületi képletek közül. Ennek következményeképp a páciens egy restaurációt magasnak érezhet vagy éppen nem tudja becsukni a száját. Ilyenkor célszerű a pácienst –a mindkét oldalon a rágófogakra helyezett– vattatekercsre néhányszor csattogtatni, ettől visszarendeződhet a porckorong.

Németországban a Barmer biztosító összehasonlította több, mint négyszázezer fogágybetegség miatt szájsebészeti kezelésen átesett páciens esetét egy kontroll csoporttal (akiknél nem történt kezelés, de kellett volna), hogy mi történt négy év elteltével.

Azt találták, hogy a kezelt esetek 36%-ában a kezelést követő négy évben legalább egy fogat el kellett távolítani, míg a kezelést nem kapott csoportban ez csak 27% volt.

Véleményem szerint a helyes eljárás a tünet (fogágybetegség) kezelése előtt az ok (rágóizomzat hibás működése) megszüntetése.

A rágóizomműködés rendezése által nem csak a fogcsikorgatást akadályozó fogak túlterhelése szűnik meg, hanem helyreáll a száj öntisztulása is, ezért minimálisra redukálódik a fogkőképződés.

A teljes fogsor alatti csontleépülés oka a rágóizomzat hibás működése miatti túlterhelés.

Az 6.ábrán bemutatott, 32 éve éjjel-nappal viselt alsó-felső teljes fogsorok alatt a csont nem épült le, különben nem tartottak volna a fogsorok éppúgy, mint az átadás pillanatában.

Ha a fogászati szempontból a lehető legrosszabb esetben (fogatlan állapot) meg lehetett oldani, hogy a páciens évtizedeken keresztül fogászati probléma nélkül éljen, akkor miért nem tudjuk megoldani ezt sokkal kedvezőbb fogászati státusznál? Vagy nem ez a cél?

A harapás által okozott ízületi fej kényszerhelyzet kiváltja a szervezet öngyógyító reakcióját, a szervezet egyensúlyra való törekvését, a bruxizmust. A bruxizmus következménye lehet a fog meghajlítása (ilyenkor kitöredeznek a zománcprizmák), a fog helyzetének változtatása, a fog letördelése. Ezáltal van esély a kiegyensúlyozott harapás létrehozására, amitől a hibás izomműködés leáll.

A rágóizomzat hibás működésének egyik korai tünete a fognyaki érzékenység. A fájdalom nem a csodaszerek alkalmazásától, hanem a dentin védekezésétől, a tercier dentin képződéstől szűnik meg.

Amikor a zománcprizmák kitöredeznek, a tercier dentin már védi a fogat, ezért a fognyaki kopás tipikusan nem jár fájdalommal.

A Német Funkcionális Diagnosztikai és Terápiás Társaság (DGFDT) új nevet talált egy olyan klinikai képnek, amely korábban a CMD kifejezés alatt szerepelt. Az új diagnózis: Okklusale Dysästhesie.

Az okkluzális dizesztéziát egy pszichoszomatikus zavarnak, lelki problémák fizikai tünetként való megjelenésének tartják, és pszichológus igénybevételét javasolják.

A stressz modern világunk velejárója. A pszichoszociális háttér manapság mindenkinél kimutatható.

A gyógyításhoz fontos az összefüggések megértése: a felpuhított viaszba való rossz harapás a tünetek oka, ezért nem a pszichológus, hanem a harapás rendezése segíthet.

A professzionális fogászat alapja az előre kidolgozott kezelési terv. Tervezés nélkül csak elsősegélyt (fájdalomcsillapítás, ideiglenes ellátás) tanácsos végezni.

A.
A páciens rágószervének megismerése, a kiindulási helyzet tisztázása, a problémák összeírása a tervezés első feladata.
Ehhez szükséges a konzultáció, anamnézis, inspectio, palpatio, percussio, vitalitás vizsgálat, panoráma röntgenfelvétel, esetleg CT.

B.
A tervezéshez meg kell határozni a kezelés célját. Funkcionális cél a rágóizomzat hibátlan működése, esztétikai cél, hogy a fogak színükben és formájukban természetes hatást keltsenek és visszaállítsák az arc harmóniáját.
További cél, hogy az eredmény hosszú távon megmaradjon.

C.
A célhoz vezető utat az alternatív megoldások számbavétele után költséghatékonyság és időgazdálkodás szempontjából válasszuk ki!

Mérjük fel a kezelések lehetséges buktatóit! Gondoljuk át, hogy a váratlanul felmerülő akadályokat milyen előre kidolgozott lépésekkel előzhetjük meg!

D.
Dolgozzuk ki a járandó útvonalat az első beavatkozástól az utolsóig! A kezelési út ismeretében határozzuk meg az egyes ülések időtartamát, anyagi vonatkozását, a befejezés várható időpontját!

Törekedjünk arra, hogy a szanálást a lehető legkevesebb ülésben végezzük el, egy-egy ülésben a lehető legtöbb beavatkozást abszolválva!

A kezelések praktikus sorrendje dentálhigiéniai kezelés, fogászati gócok, menthetetlen fogak eltávolítása, ínygyulladás kezelése, menthetők fogak kezelése, fogbeültetés, fogpótlás készítése.

Az alsó-felső, valamint a jobb- és bal oldali restaurációkat egyszerre készítsük, egymáshoz és az állkapocsízületi fejek központi helyzetéhez képest!

Ne bízzuk a harapást a páciensre, mérjük! Ügyeljünk a helyes rágósíkra!

Amennyiben a frontfogak területe érintett, végezzünk mosolytervezést!

A fogtechnika számára egyértelműen adjuk meg a fog preparálásának határait. A foganyag kímélése végett a vállas preparálás csak akkor indokolt, ha a preparálás határa másképp nem egyértelműsíthető. Ha csak lehetséges supragingivális preparálást végezzünk a marginális gingiva kímélése végett! A sulcust csak ott tágítsuk, ahol a subgingivális preparálás határának leképezéséhez elkerülhetetlen, például íny alá terjedő szuvasodás esetén!

A gyökérkezelést lehetőleg egy ülésben végezzük!

Mindig készítsünk provizóriumot! Hiányzó frontfoggal lehetőleg ne hagyja el a páciens a rendelőt!

Fogpótlás átadásánál ellenőrizzük az okklúziót, az artikulációt és a természetes kinézetet!

E.
Fontos, hogy a páciens írásban megkapja a kezelési tervet! Így pontosan tudni fogja, hogy mire számíthat, lehetősége van átgondolni és dönteni. A folyamat közben követheti hol tart éppen a kezelés.

F.
Amennyiben előre nem kalkulálható akadály merül fel, újra kell tervezni a további lépéseket. Az akadály elhárítása után lehetőleg vissza kell térni a korábbi tervhez.