FIATALÍTÁS
FOGÁSZATI KEZELÉSSEL

Szenvedélyesen meg akartam érteni szakmámat, értelmezni akartam a fogászati gyakorlatban megtapasztaltakat, feltárni az összefüggéseket.

Rengeteg szakkönyvet, számtalan cikket elolvastam ebben a témában, részt vettem a világ legjobbjai által tartott tanfolyamokon.

Ha valamit nem értettem, arra rákérdeztem, gyakran zavarba hozva ezzel az előadót. Ezt elkerülendő vált szokásommá egy-egy módszert annak kidolgozójától megtanulni. Amikor nem értettem egyet az oktatóval, azt négyszemközt kívántam megbeszélni. Nem mindig sikerült.

Vallásosan hittem a tudományban. De nem tudtam igaznak elfogadni kijelentéseket kizárólag a közlést közzétevő személy tekintélye miatt. Minél többet tudtam, annál több kérdés merült fel bennem.

A bonyolultat és ködöset igyekeztem leegyszerűsíteni és méréssel mindent igazolni. Az akadályok ellenére folyamatosan újabb és újabb megközelítéssel kísérleteztem. Minden egyes hibából új dolgot tanultam meg, ami a következő lépés alapja volt.

Mindig nyitott voltam, de minden elméletet és módszert kétkedéssel fogadtam.

Megkérdeztem például, hogy lehet, hogy ő, aki korábban a kiegyensúlyozott harapás jelentőségét és elérésének módját lelkesedéssel tanította, ma pont olyan meggyőződéssel oktatja a front- és szemfogvezetés elméletét és gyakorlatát. Azt válaszolta: „Kolléga úr, a válasz egyszerű: nem vált be.”

Amikor egy tudományos munka eredményével szembesítettem, ami ellentmondott az általa tanítottaknak, ezt válaszolta: „Tudományosan minden és annak ellenkezője is bizonyítható”. Majd mentorom így folytatta: „Ne higgyen, gondolkodjon kolléga úr! A jó tudós mindenre talál bizonyítékot. A még jobb tudós felismeri az összefüggéseket.”

Kiváló mesteremtől, Lauritzen professzortól tanultakra építkezve más utakon indultam el.

Évekig mértem az állkapocsízület valós forgási tengelyét és aszerint dolgoztam. Majd rájöttem, hogy a porckorong diszlokációja jelentős mérési hibához vezet.

Szerettem volna megérteni, hogy a támasztócsapos regisztrálás során miért találok furcsa rajzolatokat.
Ennek megértésére fejlesztettem ki a Phantom nevű eszközt, amelynek ízületeiben porckorong volt.

Támasztócsapos regisztrálást végeztem a Phantomban megtartott- és kiszorult ízületi porckorongokkal.

Ekkor értettem meg annak okát, hogy a protrúziós vonal gyakran miért nem a nyílhegybe fut. Ez a iatrogén porckorong-kinyomódástól van.

(A rágószerv működését demonstráló találmányom, a Phantom a nürnbergi Nemzetközi Feltalálói Kiállítás ezüstérmét nyerte el 1990-ben.)

Éveken át EMG vizsgálatot végeztem pácienseimnél. Felületi elektródákkal mértem a kétoldali temporalisok és masseterek elektromos tevékenységét. Amíg rá nem jöttem, hogy nem a kétoldali azonos akciós potenciál a cél.

Teóriámat, miszerint az alvás során létrejövő rágóizomzat motoros-fázisát a nyelés előzi meg, igazolták az alváslaborban végzett vizsgálataim.

1991-ben az erfurti orvosi egyetem élettani intézet nemzetközileg elismert szaktekintélyének, W.-D. Kaiser professzornak megmutattam, hogy véleményem szerint hogyan működik a rágószerv

A következő beszélgetés zajlott le:
– Persze, hogy így működik, másképp nem is tudna.
– Akkor Ön miért nem ezt írta a Pathophysiologie für Stomatologen című könyvében?
– Mert nem bizonyított.
– Ki tudná bebizonyítani?
– Például én.
– Miért nem bizonyítja be?
– Mert nincs rá pénz.

Nem elégedtem meg azzal, hogy pácienseim a tünetek megszűnéséről tájékoztattak, szerettem volna objektív méréssel igazolt bizonyítékot találni.

A FAG cég által forgalmazott kinetikus axiográf átalakítása utáni alkalmazása szolgált bizonyítékul.

Pozitív korrelációt találtam az axiográfiás rajzolat rendeződése és a tünetek megszűnte között a harapás műszeres meghatározása után. Ez szolgáltatja a bizonyítékot arra vonatkozóan is, hogy az általam kifejlesztett és 1990-ben szabadalmaztatott Centrocc-módszer bevált.

Első könyvemet 1995-ben adtam ki „A fogászat intimszférája: a fogsorzáródás” címmel. Ezt követően 2000-ben a „Jegyzetek a fogászat funkcionális és esztétikai problémáiról”, majd 2005-ben a „TITKOK a fogászatban” címmel jelentek meg könyveim.

Ezekben is a harapás által meghatározott ízületi fej pozíciót állítom a fókuszba.