FIATALÍTÁS
FOGÁSZATI KEZELÉSSEL

Az utóbbi években kizárólag a kollégák által hozzám utalt –a rágóizomzat működési zavarában szenvedő– páciensek kezelésével foglalkoztam.

Amikor a beteg beszámolt az általános állapotában jelentkező tüneteiről, mindent szorgalmasan feljegyeztem, de nem tulajdonítottam ezeknek különösebb jelentőséget.

Ennek oka, hogy 

• a rágóizomzat működési zavarának nincsenek specifikus tünetei;
• minden tünetnek számtalan más oka is lehet;
• a tünetek nem befolyásolták a kezelésemet;
• nem a tünetek megszüntetését, hanem a harapás megváltoztatása által az állkapocsízület kezelését vállaltam a hibás rágóizomműködés leállítása céljából.

Vattatekercs-teszteket végeztem.

Amennyiben az állkapocs például balra tér ki a kiindulási helyzethez képest, ez jelentheti a bal oldali izomzat nagyobb feszülését, ami a bal oldali harapási magasság redukálását indokolná. Ugyanakkor a jobb oldali ízület mozgása és a bal oldali mozdulatlansága is okozhatja az eltérést. Ez viszont a bal oldali harapási magasság növelését indokolná!

Tehát a középvonal eltérő viszonya csak arra utal, hogy valami nincs rendben a harapással. Azonban ha nincs eltérés, még nem jelenti azt, hogy minden rendben!

Amennyiben a túloldalon megszűnik a rés, az arra utal, hogy az ízületi komponenseket húztuk szét a vattatekerccsel, tehát valami az ízülettel nincs rendben (ld. a bevezetőben említett esetet).

A gyanú a rágóizomzat vagy az állkapocsízület hibás működésére a harapás műszeres vizsgálatát indokolta.
A harapás műszeres mérésére kidolgozott módszerem fokozatos tökéletesítése eredményeként azt a sínt gyártatom le, amely az ízületi fejek központi helyzetét biztosítja.

A sínterápia célja nem a folyamatos sínviselés, hanem a prematur érintkezések megtalálása és eliminálása.

A korai érintkezések láthatóvá tételéhez a sínt a páciens helyezte be a szájába és mindig én vettem ki reggel először. Ekkor kétszer gyorsan a lehető legvékonyabb fóliára csattogtattam. Azért a legvékonyabb fóliát alkalmaztam, hogy az érintkezés ne egy mezőt fessen be egy pont helyett. Az elszíneződött pontokat minimális csiszolással eltávolítottam. A csattogtatás utáni csiszolást addig végeztem, amíg mindkét oldalon a rágófogakon nem találtam érintkezésre utaló elszíneződést. A frontfogakon talált érintkezéseket megszüntettem.

Közben a páciens a csattogtatáson kívül nem csukhatta be a száját, mert rögtön visszaállt volna a hibás izomprogram.

A korrekciót háromszor végeztem el. Az időintervallum lényegtelen. Mindegy, hogy naponta vagy éppen hetente történt.

Amikor a porckorong csak kiszorult, de nem elkopott, a visszahelyezése tipikusan három korrekcióval sikerült. A porckorong sérülése, kopása esetén a regeneráció volt, hogy évekig is eltartott. Ilyenkor a korrekciót 1-3 havonta ismételtem. A sínt csak a korrekciót megelőző éjszaka viselte a páciens.

Felmerül a kérdés, hogy nem helyesebb-e a prematur érintkezés megszüntetése helyett az alacsony fogak magasítását alkalmazni?

A végeredmény szempontjából mindegy, hogy az ízületi fejek központi helyzetét miként érjük el.

Mindenképpen egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb a prematur érintkezések megszüntetése.

Az ízületben nincs vérkeringés, ezért a regeneráció hosszabb ideig eltarthat. (A trombocitában gazdag plasma ízületbe juttatása – PRF kezelés ̶ az ízületi porc regenerálódását gyorsítja.)

Nem a porckorong helyreállítása az elsődleges cél, hanem az ízületi fej helyes pozícióba állítása által a harmonikus izomtevékenység biztosítása. Amennyiben a tüneteket a hibás rágóizomműködés okozta, azok megszűnnek.