Centrocc műszeres harapásregisztrálás

1. Arcíves regisztrálás, felső modell átvitele
2. Támasztócsapos regisztrálás
3. Kompresszió szimulálása
4. Alsó modell átvitele
5. Kompresszió megszüntetése

Idáig minden esetben azonosak a lépések. Amennyiben szükséges, akkor ezt követi a
6. Rágósík meghatározás

Majd minden esetben a
7. Harapás meghatározás
8. Az eredmény ellenőrzése a páciensen

Az arcíves regisztráláshoz szükséges eszközök:
bármilyen modellviasz
gipszelőtalp 24 Plaque de montage plastique FAG dentaire

Az arcíves regisztráláshoz a harapási villát rózsaviasszal a modellre illesztjük, majd lehűtjük; előkészítjük az artikulátort a villa alátámasztóval;
A felső gipszelőtalpba gipszet töltünk úgy, hogy valamennyi retenciót kitöltsön. Az alsóba a talp csapott részére magasítást is.
Az arcív egyszer használatos füldugóit a páciens vezeti a fülébe, majd összeszorítja azokat. Az arcív két rögzítő csavarját meghúzzuk.
Ezután az orrnyereg felhelyezése következik.
A harapási villát a viasz által megadott helyzetben a felső fogívre helyezzük. Az asszisztens vagy a páciens alulról felfelé szorítva ezt megtartja. Az arcív összekötő blokkot a harapási villa nyelére helyezzük. Meghúzzuk a rögzítő csavarokat, először a felsőt, utána az oldalsót.
Az orrnyereg eltávolítása után az arcív két szárát széthúzva kivesszük a fülből a füldugókat, majd a villát az arcívvel lefelé forgatva an bloc óvatosan eltávolítjuk a szájból.
A füldugókat újra cserélve rácsatlakoztatjuk az arcívet az artikulátorra. A villatámasztót ütközésig emeljük, majd rögzítjük, hogy a felső állcsontmodell súlyánál fogva annak helyzetét ne változtathassa meg.
A gipszek benedvesítése után a felső állcsontmodellt begipszeljük a készülékbe.

• ideiglenes koronához használt anyag, adagolóval és csőrökkel, vazelin, tűz, zsírkréta, ragasztóviasz, viaszkés, szakácsfáklya

A felső modellre felhelyezzük a csap behelyezésére alkalmas lemezt úgy, hogy csavarmenetet tartalmazó toldalék a szájpad felé essen. Fogatlan eset regisztrálásánál ez fordítva történik, mert ebben az esetben a csapot hosszabbra kell hagyni. A csavar nagyjából a kétoldali hármas és négyes fogak találkozását képzeletben összekötő vonal közepére essen.
A gipszmodell fogait, ahol a lemez perforációja van, vazelinnel vékonyan izoláljuk.
A lemezt visszahelyezve a modellre bal kezünkkel erősen nyomva tartjuk. Jobb kezünkkel (balkezeseknél fordítva) a – korábban előkészített ideiglenes koronához használandó anyagot adagolóval és új csőrrel ellátva – a csőrt a perforációba helyezve az anyagot a modellre nyomjuk és vesztibulárisan is kevés anyagot teszünk a legnagyobb domborulat felett mindkét oldalon. Ügyeljünk arra, hogy a perforáció felett az anyag a lehető legvékonyabb legyen.
Bal kezünk szorítása másfél percig folyamatos. Utána a lemezt a modellről eltávolítjuk. A lemez ne maradjon a gipszmodellen a műanyag teljes kötéséig, mert a modell sérülhet;
A csapot úgy csavarjuk be, hogy a gömb rész a lemezt csak pár milliméterrel érje túl.

Az alsó modellre felhelyezzük a lemezt úgy, hogy annak hátsó része semmiképpen ne érjen a hetesek vonalán túl. Tehát előrefele a metszőfogak elé állhat.
A gipszmodell fogait, ahol a lemez perforációja van, vazelinnel vékonyan izoláljuk.
A lemezt visszahelyezve a modellre bal kezünkkel erősen nyomva tartjuk. Jobb kezünkkel (balkezeseknél fordítva) a – korábban előkészített ideiglenes koronához használandó anyagot adagolóval és új csőrrel ellátva – a csőrt a perforációba helyezve az anyagot a modellre nyomjuk és vesztibulárisan a legnagyobb domborulat felett is aplikálunk mindkét oldalon. Ügyeljünk arra, hogy a perforáció felett az anyag a lehető legvékonyabb legyen.
Bal kezünk szorítása másfél percig folyamatos. Utána a lemezt a modellről eltávolítjuk. A lemez ne maradjon a gipszmodellen a műanyag teljes kötéséig, mert a modell sérülhet;
A lemezt kissé felmelegítve kevés zsírkrétát olvasztunk a lemezre annak fogra eső részével átellenes oldalára középen.

A bal kéz mutató és hüvelykujjait a felső hatos fogak területére helyezzük (balkezeseknél fordítva). A hüvelykujj a páciens jobb oldali fogainál, a mutatóujj a bal oldalnál (Lauritzen műfogás) rögzíti a jobb kézzel bevezetett felső lemezt. Majd a jobb kézzel bevezetett felső lemezzel lassan óvatosan összeharaptatunk, miközben a bal kéz két ujja rögzíti mindkét lemezt. A további zárással egyidőben az ujjakat kivesszük a szájból. A csap annyira álljon ki, hogy az alsó-felső lemez mozgásai során csak a csap érintkezzen.
Megkérjük a pácienst, hogy erősen összeharapva a következő mozgásokat végezze: az alsó állkapcsát tolja kicsit előre, majd vissza, ameddig megy; innen kicsit jobbra, majd vissza középre; ezután kicsit előre, majd vissza, ameddig megy, innen kicsit balra, majd vissza középre. Teljesen mindegy, hogy a páciens ezeket a mozgásokat korrektül megcsinálta-e vagy sem, dicsérjük meg, távolítsuk el a lemezeket. Mutassuk meg, hogy a felső lemez csapja rajzol az alsó lemezen és ugyanezt ugyanúgy kétszer meg fogjuk ismételni. Amennyiben szükséges a csavar hosszán változtassunk. A cél a száj lehető legkisebb nyitása. Ezután a csapot a szájpadlás felől ragasztóviasszal rögzítjük.
A lemezeket Lauritzen műfogással visszahelyezzük a szájba, majd erősen összeharapva, lassan a következő mozgásokat végeztetjük kétszer egymás után: kicsit előre tolni az állkapcsot, majd vissza ameddig megy; egy kicsit jobbra, majd vissza középre; kicsit előre tolni az állkapcsot, majd vissza ameddig megy (itt megkérdezzük, hogy megy még hátrébb?); egy kicsit balra, majd vissza középre. Minden mozgás elvégzése után megköszönjük, vagy megdicsérjük a pácienst.
Amennyiben a páciens pont fordítva csinálja a mozgásokat, tehát amikor arra kérjük tolja előre, akkor hátra húzza az állkapcsát, mondja azt, hogy köszönöm és változtassa kéréseit: ,tolja előre ameddig megy’-re. Most fogja hátra húzni. A jobb és a bal oldalra történő mozgásoknál lényegtelen, hogy melyik irányba mozdul ki, egyszer az egyik, majd a másik irány a fontos.
Ha mindenféle létező mozgást felrajzolnánk, egy rombusz rajzolat alakulna ki, aminek van két nyílhegye, egy elülső és egy hátulsó. Az elülső csúcs adja a kívánt condylus-pozíciót. Ezért csak az elülső csúcs kiszerkesztése szükséges.
A lemezek eltávolítása után mutassuk meg a páciensnek milyen ügyesen rajzol szájjal.
A pozíciónálót úgy ragasztjuk ragasztóviasszal a lemezre, hogy a nyílhegy csúcsa éppen látható legyen. Ugyanis a csap ide kell, hogy illeszkedjen.
A lemezeket Lauritzen műfogással visszahelyezzük a szájba, összezáratunk. Megkérjük a pácienst, hogy húzza hátra állkapcsát ameddig megy. Ekkor bekattan a csap az előre megadott pozícióba. Kérjük meg a pácienst, hogy maradjon így erősen szorítva két percre. A korábban előkészített ideiglenes koronához használandó anyagot a két lemez műanyagjai közé nyomjuk mindkét oldalon. Csak az anyag teljes kötése után távolítsuk el az egymással összeblokkolt lemezeket.

A CondyLoc használatával a condylusok az ideálishoz képest kompressziós helyzetbe kerülnek.
Az alsó modell felsőhöz való hozzárendelése előtt a kétoldali ízületi kompressziót szimuláljuk a következőképpen:

A felső modellre helyezett támasztócsapos regisztrátumra illesztjük az alsó modellt, amit az artikulátor alsó részébe helyezett gipszelőtalphoz gipsszel rögzítünk. Ily módon rendeljük a támasztócsapos regisztrálás által nyert regisztrátummal a felsőhöz az alsó modellt a kompresszióba állított artikulátorban.

A begipszelés után az ízületeket szétnyitjuk, azaz megszüntetjük az ízületi kompressziót. Ehhez a 3. pontban vázoltak ellenkezőjét csináljuk, azaz visszaállítjuk az artikulátor eredeti állapotát.

Eltávolítjuk az alsó modellt, helyére a ferdesíkot rögzítjük, a rézlemezt oldalról erre rácsúsztatjuk. A felső modellre helyezett viaszsablont a bejelölt ajakhosszig a felhevített rézlemezzel leolvasztjuk. A harapás eredményét a páciens szájában ellenőrizzük. Az így beállított Camper-féle sík a bipupillaris vonallal és mindkét oldalon az orrszárny-tragus összekötő vonallal párhuzamos.

Az alsó-felső gipszmodelleket behelyezzük az artikulátorba.
Miután kiszerkesztettük az ízületek központi helyzetét (CR), a regisztrátum eltávolítása után a két gipszmodell zárása a centrális okklúziót eredményezi (Centrocc-módszer).
A felpuhított alsó viaszsablont a felsőhöz illesztjük. Tehát most kizárólag az alsó viaszsablonon változtatunk.
A harapási magasságot a páciensen ellenőrizzük. Szükség esetén a készülékben növeljük vagy csökkentjük azt.

A módszeremmel meghatározott harapással a fogpótlást vagy a sínt bármilyen artikulátorban el lehet készíteni.
Mivel a harapásból induló oldalirányú mozgás szimulálása értelmetlen, célszerű az artikulátort okklúdorként használni.
A Centrocc műszeres harapásregisztrálással artrózisos ízület esetében nem lehetséges biztosan a helyes ízületi pozíciót meghatározni.

Amikor a regisztrálás eredményére már nincs szükség, a lemezeket szétszedjük, megtisztítjuk, sterilizáljuk.
A lemezek szétszedése a következőképpen történik. A két lemez közé fém lapot pl. gipszkést helyezünk, majd elforgatva a lemezeket szétfeszítjük. Csípőfogóval a műanyag részeket levágjuk, majd a perforációban maradt részt kipattintjuk. Az alsó lemezről a pozíciónálót műanyag eszközzel leütjük. Ne használjunk fém eszközt a lemezek tisztításához a karcolás megelőzése végett.

Nagyon jó a páciensektől hallani, hogy kezelésemtől megszűntek a korábban meglévő tünetei. Ám kerestem valami bizonyítékot, valami mérhetőt.
A francia FAG cég az axiográfiás vizsgálatot az állkapocsízületek diagnosztizálására javasolja. Az egészséges állkapocsízület rajzolata ívelt, a három mozgás minimálisan négy milliméteren egybeesik.
A tünetek megszűnése és az axiográfiás vizsgálat során elért eredmény (négy milliméteren való egybeesés) pozitív korellációt mutat.
A manuális axiográfiás vizsgálat eredménye módszerem bizonyítéka.
A Centrocc műszeres harapásregisztráláshoz nem szükséges axiográfiás vizsgálat végzése.