A harapás az üres szájjal történő nyelés velejárója. Naponta körülbelül ezerszer nyeljük le nyálunkat.
Egy hibás harapás a condylusok kényszerhelyzetét eredményezi, ami a rágóizomzat alkalmazkodási válaszreakcióját vonja maga után. Egészen addig, amíg a rágóizomzat a hibát kompenzálni képes, nem történik semmi. Tipikusan stresszes nap utáni alvásnál az izomzat rendezni kívánja a hibás condylus-helyzetet, ezért az állkapcsot kimozdítja a harapásból. Ez a fogcsikorgatásban nyilvánul meg. A fogak zárt helyzetében az állkapcsot kimozdítani csak normál harapásból lehetséges.
Angle harapási anomáliának tekint minden olyan harapást, amiből nem lehetséges a fogcsikorgatás.
Ám a cél nem a fogcsikorgatás lehetővé tétele kellene, hogy legyen, hanem a jó condylus-pozíció, ami kiváltja a reflexes szájnyitást, mert akkor a rágóizomzatnak nincs mit kompenzálni.
Véleményem szerint a harapási anomália fogalmát újra kellene gondolni és azt a harapást kellene érteni alatta, ami condylus-kényszerhelyzetet okoz!
A condylusok helyzetének tanulmányozása sok összefüggésre fényt derít. Például arra, hogy egy mélyharapás önmagában nem betegség, nem igényel gyógyítást.