V. rész

Becsiszolás

A becsiszolás nem tévesztendő össze azzal, amikor egy fogpótlás átadásakor csiszolással kívánjuk magát a harapást létrehozni.

A becsiszolás célja a hibás izomműködés leállítása.
A becsiszolással kiegyensúlyozott harapást kívánunk létrehozni, miközben magán a harapáson nem változtatunk.

Az állcsont elmozdulását tesszük lehetővé, miközben az elmozdulás irányával ellentétes oldalon egyetlen érintkezést alakítunk ki.

A becsiszolást abba az irányba kell elvégezni, amerre az izomzat az állkapcsot elmozdítani igyekszik a harapásból (ld. vattatekercs-próba).
A harapásban az alsó-felső középvonal középre esik, ám a vattatekercsre harapva az állkapcsot az izomzat balra húzza. Piros fóliára haraptatva balra tolatjuk az állkapcsot, majd kék fóliára haraptatunk. A kék jelölések a harapást mutatják, ezek csiszolása tilos. A piros jelölések azokat a pontokat mutatják, amik akadályozzák az állkapocs balra mozgását. Ezen pontok minimális elvétele után a középvonal középen maradt.

A becsiszoláshoz négy darab fóliatartó csipeszre és két egymástól elütő színű (pl. piros és fekete), mindkét oldalon színező szupervékony fóliára van szükség.

A fóliatartó csipeszekbe befogott piros fóliára mindkét oldalon egyszerre összeharaptatunk a pácienssel és az állkapcsot a kívánt irányba csikorgatva elmozdíttatjuk. Ezután a fekete fóliára erősen ráharaptatunk. A fekete festék eltünteti azokat a helyeket, ahol korábban piros színezés volt. A fekete jelek a harapási érintkezéseket mutatják. Ezekhez nem nyúlunk, hiszen a harapáson nem szabad változtatni. A pirosra színezett részek csiszolása nem érinti a harapást. Ezeket távolítjuk el. Majd az előbbi gyakorlatot megismételjük, míg el nem érjük, hogy az eltolással ellentétes oldalon egyetlen piros elszineződés jelenik meg.

Ekkor a vattatekercs próbát megismételjük. Ha jól dolgoztunk, annak már nem szabad különbséget mutatnia.

Amennyiben az állkapocs kívánt irányba csikorgatásakor eleve az elmozdulással szemben lévő oldalon találunk piros elszíneződést, azt feltétlenül meg kell szüntetni. A becsiszolás célja ilyenkor elérni, hogy az elmozdulás irányában is létrehozzunk egy egyetlen piros elszíneződést.

Becsiszolás során lehetőleg elongált fogból, meglévő restaurációból csiszoljunk, ne a csücsköt csiszoljuk el, hanem a barázdát mélyítsük!

Amennyiben egy állcsont egyik oldalán a periodontális receptorok hiányoznak, valamint azokban az esetekben, amikor a kétoldali periodontális receptorokat egymással összeblokkoljuk (körhíd), mindkét oldalon el kell végezni a becsiszolást.

Hibás harapás esetén a becsiszolás elegendő lehet a hibás izomműködés leállítására. Ellenkező esetben harapásemelésre van szükség.

Összefoglalás:

A becsiszolás célja a hibás izomműködés leállítása.
A becsiszolással a kiegyensúlyozott harapást kívánjuk létrehozni, miközben magán a harapáson nem változtatunk.

Az állcsont elmozdulását tesszük lehetővé, miközben az elmozdulás irányával ellentétes oldalon egyetlen érintkezést alakítunk ki.