Tanfolyamaimon megkérdeztem a kollégákat, hogy képesek-e úgy befejezni egy páciens fogászati kezelését, hogy az eredmény évtizedekre tartós legyen. A válasz egyértelmű “NEM” volt.
Miért sikerült édesapámnak ezt mégis elérni, ráadásul a fogászati szempontból a lehető legrosszabb státusznál, a fogatlanságnál (ld. videó)? Azért, mert a fogsorok fogai kiegyensúlyozott harapásba lettek beállítva. Ennek lényege, hogy a harapásból az állkapocs átcsúsztatható bármilyen másik harapásba, ahol képes ellazulni a rágóizomzat.
Ha a harapás rendben van, azaz nem okoz condylus kényszerhelyzetet, akkor a rágóizomzat reflexes ellazul.
Amennyiben a harapás a condylus hibás pozícióját okozza, nem lazul el a rágóizomzat az alvás során történő nyelés után. Az izomzat igyekszik a hibás condylus pozíciót kompenzálni. Az ilyenkor fellépő görcsös izomtevékenység az oka a fogazat további romlásának.
A fogorvosok napi munkája
java részét a hibás harapás okozta görcsös izomtevékenység tüneteinek kezelése teszi ki.
A helyes harapás, vagy a kiegyensúlyozott harapás a titka a rágószerv hosszú távú egészségmegőrzésének.
Azért aggódom azokért a pácienseimért, akik az általam egykor készített “öreg”, de hibátlanul működő fogpótlásukat “korszerűre” cseréltetik, mert könnyen megtapasztalhatják, hogy már az új sem a régi.
A több mint harminc éve éjjel-nappal viselt alsó-felső fogsorok alábélelés, ragasztó nélkül kiválóan tartanak, nem okoznak panaszt. A fogak bő harminc év alatt sem koptak el, a páciens elmondása szerint a vasszöget is megrágja velük.
