Állkapocsízületi kezelés

Az állkapocsízülettel nem kell foglalkozni, mert a szövetformáló, átépítő hatásnak köszönhetően átépül – tanultuk.
Pedig az állkapocsízület kezelésével minden fogorvosnak foglalkozni kellene, mert az állkapocsízületi fejecs (condylus) harapásban elfoglalt helyzetétől függ a fogászati kezelések sikere ill. sikertelensége. A sikertelen fogászati kezelések leggyakoribb oka a condylus kényszerhelyzete a harapásban.
Amikor a harapásban nem marad elegendő hely az ízületi porckorong számára, a condylus a porckorongot kattogó hang kíséretében kiszorítja az ízületi képletek közül. Ilyenkor a porckorong nem csak nem segíti a condylus mozgását, hanem gátolja (akár szájzárat is okozhat).
A harapás által okozott nyomás megszűntével, már minimális szájnyitásnál a porckorong azonnal helyére ugrik. Az idő előrehaladtával a porckorong repozíciója közepes szájnyitásnál, később pedig csak nagy szájnyitásnál (például ásításnál) történik. Azután már nem kattog az ízület, mert a porckorong már nem képes helyreállni. Az ízületi porckorongnak nincs önálló vérellátása, ezért regenerálódni csak korlátozottan képes.
Harapási rendellenességről akkor beszélünk, ha a harapás a condylus kényszerhelyzetét okozza.
A condylus az ideális helyzetéhez képest állhat feljebb, lejjebb, előrébb, hátrébb, jobbra vagy balra. A condylus kényszerhelyzete hibás rágóizomműködést von maga után. A rágóizomzat működési zavara a fogcsikorgatásban, illetve – amennyiben az állcsont elmozdítását a fogak gátolják – a fogszorításban nyilvánul meg, ami egészségügyi problémákhoz, komoly fájdalmakhoz vezethet (TMD).
Ha harapásban a condylusok helyes pozícióban vannak, a rágóizmok a harapás elérése után reflexesen elernyednek, ezáltal a páciens általános állapotában meglévő, az izomfeszüléstől származó tünetek megszűnnek.
Szabályos harapásról akkor beszélünk, ha a harapás az állkapocsízületi fejecsek helyes pozícióját eredményezi.
Az állkapocsízületi kezelés célja a condylusok helyes pozíciója a harapásban.
Ha az állkapocsízületből indulunk ki és a kezelés céljának a rágóizomzat egészséges működését jelöljük meg, korábbi meggyőződésünkkel ellentétes következtetésre jutunk.
Mivel a helyes harapás kiváltja a reflexes szájnyitást, fiziológiás működés során a harapásból nem indul oldalirányú mozgás. A fogcsikorgatás tehát patológiás.
Mivel a helyes harapás kiváltja a reflexes szájnyitást, az állkapocs “vezetése” a front- és szemfogak által csak az állkapocs harapásba történő mozgásánál fiziológiás.
Mivel egy mélyharapás is biztosíthatja a condylusok helyes pozícióját, ami kiváltja a reflexes szájnyitást, a mélyharapás nem igényel kezelést (hacsak esztétikai korrekciót nem ígényel).
Kétféle harapásemelést célszerű megkülönböztetni: a féloldali harapásemelést, amelynek célja az ízületi komponensek széthúzása és az incizális harapásemelést, amelynek célja az arc megnyújtása. Az állkapocsízületi kezelés tipikusan féloldali harapásemeléssel történik. Az incizális harapásemelés csak megsüllyedt harapás esetén indokolt.
Az egyéni értékre programozott artikulátort, az arcíves- és a támasztócsapos regisztrálást a – condylusok helyes pozícióját biztosító – harapás meghatározásához célszerű használni.
Mivel a helyes harapás kiváltja a reflexes szájnyitást, egy fogpótlás legyártásánál nem kell foglalkozni az oldalmozgásokkal. A fogpótlásokat okklúdorban célszerű készíteni.
Paradigmaváltást eredményez az állkapocsízület fókuszba állítása.