Az animáció az állkapocsízületek egészséges működését mutatja, majd azt, ahogy a jobb oldali pillérfogak lecsiszolása utáni erős összeharapástól a porckorong kinyomódik az ízületi képletek közül és a legkisebb szájnyitásnál visszaugrik.
Állkapocsízület
Az állkapocsízület egy páratlan ízület. Pontosabban egy páros ízület, ám páratlan abban az értelemben, hogy két csontot két ízület köt össze.
Egy porckorong az állkapocsízületet két részre osztja. A porckorong és az ízületi vápa között csúszó mozgás, míg a porckorong és az ízületi fej között forgó mozgás jön létre.
A condylusnak az ízületi tokon belül nagy a mozgásszabadsága.
A természet az állkapocsízületet zseniálisan alkotta meg. Erre akkor figyeltem fel, amikor kifejlesztettem egy, a rágószerv működését szimuláló eszközt. Ameddig az adduktor izmok eredő vektorát hibásan adtam meg, vagy nem jött létre a csúszó mozgás, vagy a condylus nem érintette a porckorongot. Fordítva is igaz, ha a condylus nincs a helyén, az nagymértékben zavarja a rágóizmok működését. Márpedig a condylus az ideális helyzetéhez képest állhat feljebb, lejjebb, előrébb, hátrébb, jobbra vagy balra. A condylus kényszerhelyzete hibás rágóizomműködést von maga után.
A rágóizomzat működési zavara a fogcsikorgatásban, illetve – amennyiben az állcsont elmozdítását a fogak gátolják – a fogszorításban nyilvánul meg, ami egészségügyi problémákhoz, komoly fájdalmakhoz vezethet (TMD).
Amikor a harapásban nem marad elegendő hely az ízületi porckorong számára (ld. animáció), a condylus a porckorongot kattogó hang kíséretében kiszorítja az ízületi képletek közül. Ilyenkor a porckorong nem csak nem segíti a condylus mozgását, hanem gátolja (akár szájzárat is okozhat).
A harapás által okozott nyomás megszűntével, már minimális szájnyitásnál a porckorong azonnal helyére ugrik. Az idő előrehaladtával a porckorong repozíciója közepes szájnyitásnál, később pedig csak nagy szájnyitásnál (például ásításnál) történik. Azután már nem kattog az ízület, mert a porckorong már nem képes helyreállni. Az ízületi porckorongnak nincs önálló vérellátása, ezért regenerálódni csak korlátozottan képes. A condylusok harapásban elfoglalt helyzetétől függ tehát a rágóizomzat működése (ezáltal a fogászati kezelések sikere és a páciens egészsége).
Az állkapocsízületi kezelés célja a condylusok helyes pozíciója a harapásban. Ha harapásban a condylusok helyes pozícióban vannak, a rágóizmok a harapás elérése után reflexesen elernyednek, ezáltal a páciens általános állapotában meglévő, az izomfeszüléstől származó tünetek megszűnnek.
Az állkapocsízület kezelése tipikusan féloldali harapásemeléssel történik. Kétféle harapásemelést célszerű megkülönböztetni: a féloldali harapásemelést, amelynek célja az ízületi komponensek széthúzása és az incizális harapásemelést, amelynek célja az arc megnyújtása. Az incizális harapásemelés csak megsüllyedt harapás esetén indokolt.
A Centrocc műszeres harapásregisztrálás a helyes condylus-pozíciókból vezeti le a harapást azzal a céllal, hogy a rágóizomzat egészséges működését biztosítsa.
Az állkapocsízület kezelése nem a reumatológus, nem is a fülész vagy a gyógytornász, hanem a fogorvos kompetenciája.
Gyógyítani vagy nem gyógyítani, az itt a kérdés!
