Közel 50 éve igyekszem a ködös gnatológiát megérteni. Addig kerestem, amíg megtaláltam a világ legjobb szakembereit, akiktől tanulni lehetett. Mestereim voltak többek között az amerikai prof. Arne G. Lauritzen, a svájci prof. Albert Gerber, a német prof. Herbert Richter. Általuk jutottam el az összefüggések felismeréséhez.
1911-ben Wilhelm Hunter a fogak gócfertőzéssel kapcsolatos elméletéről számolt be. A következményes pánikreakció vezetett az exodontizmushoz, az amerikai lakosság fogatlanná válásához.
A rágásra alkalmas fogsor készítésének megoldása miatt alakult meg 1926-ban McCollum vezetésével a “Gnathological Society of California”. Az alapvetően műszaki jellegű probléma megoldására fogászati képzésben részesített mérnököket vontak be.
A gnatológus mérnök Rudolph L. Hanau vezette csapat a legnagyobb problémának a sokféle harapást tartotta. Megoldásra a kiegyensúlyozott harapást javasolta. Ennek lényege, hogy a harapásból az állkapocs átcsúsztatható bármilyen másik harapásba. Valahol biztosan ellazul a rágóizomzat.
A kiegyensúlyozott harapás megvalósításához az állkapocs mozgásainak mérésére a Stuart által javasolt pantográfot használták, annak eredményét az egyéni mozgásokat szimuláló artikulátorra vitték át.
A koponya és az állkapocs méréssel való egymáshoz rendeléséhez 1949-ben Mc Grane és Albert Gerber (Alfred Gysi tanítványai) Gysi gótikus ív felrajzolási módszerét intraorális regisztrálássá alakították. Ez a támasztócsapos regisztrálás. Azt gondolták, hogy megoldották a harapásvétel kérdését. Ám a gyakorlat nem ezt bizonyította.
A kiegyensúlyozott harapás megvalósítása minden fogatlan esetben kiválóan bevált, azonban a nem fogatlan esetekben folyamatosan csődöt mondott. A fogtechnikusok rengeteg munkával beállították az artikulátorban a kiegyensúlyozott harapást, ám a fogorvosok a szájban teljesen mást tapasztaltak.
A hatvanas évek elején D’Amico, Stallard, Stuart vezetésével új elmélet, a front- és szemfogvezetés váltotta le a gnatológusok elméletét és gyakorlatát. A gnatológusok törekvéseit, mint természetellenes, így alapvetően hibás szemléletet elvetették, a gyakorlatukhoz szükséges eszközöket kiiktatták.
Az egyéni értékű artikulátor használatát leváltotta a középértékű artikulátor.
A pantográfot leváltotta a 70-es évek elején a Lauritzen által javasolt mini-pantográfiának nevezett axiográfia, amely az állkapocs pontos forgási tengelyének meghatározását célozta.
Később az axiográfiát leváltotta a tapasztalati úton nyert forgástengely szerinti arcív használata.
A gnatológia eredetileg a harapásról és a fogcsikorgatásról (artikulációról) szólt.
Az új elmélet, a front- és szemfogvezetés hívei a fogcsikorgatást fiziológiásnak tekintik, a sokféle harapás kérdését negligálják.
Az állkapocsízületeket kivették az egyenletből, mondván nem kell vele foglalkozni, úgyis átépül.
1985-ben a svédek felhívták a figyelmet arra, hogy az állkapocsízületek irreverzibilisen károsodhatnak.
1990-ben a Phantom nevű találmányom segítségével végzett kísérlettel megfejtettem a támasztócsapos regisztrálás során talált furcsa rajzolatok okát: ezt a iatrogén kinyomott porckorong okozza. A figyelmen kívül hagyott iatrogén ízületi kompresszió volt az oka a sikertelenségeknek.
1991-ben Herbert Richter a sokféle harapás, a bruxizmus, a hibás rágóizomműködés és a TMD tüneteinek okaként a condylus-kényszerhelyzetet jelölte meg. Megoldásnak a röntgen alapján meghatározott helyes condylus-pozíció beállítását javasolta az általa kifejlesztett Richterator készülékben. (Könyvében számtalan sikeresen gyógyított TMD esetet mutat be.)
1991-ben kidolgoztam a rágószerv egészséges és kóros működésének teóriáját:
* A harapás jelentőségét az adja, hogy egy vegetatív funkció, az üres szájjal történő nyelés velejárója naponta körülbelül ezerszer.
* A sokféle harapás oka, hogy a condylusok a harapásban – az ideális helyzetükhöz képest – feljebb, lejjebb, előrébb, hátrébb, jobbra vagy balra is állhatnak.
* A jó harapás (melynek jellemzője a condylusok helyes pozíciója) kiváltja a reflexes szájnyitást.
* A „rossz harapás” (harapási rendellenesség) condylus-kényszerhelyzetet okoz, ami a rágóizomzat működési zavarát vonja maga után.
* A rágóizomzat nem kompenzált működési zavara – tipikusan alvásnál – a fogcsikorgatásban nyilvánul meg. Fogcsikorgatás csak a normál harapásból lehetséges.
* Amennyiben az állkapocs elmozdulását a fogak nem teszik lehetővé, annak fogszorítás a következménye. A fogszorítás tünetei sokkal súlyosabbak, mint a fogcsikorgatás tünetei.
1992-ben szabadalmaztattam a harapás mérésére a módszeremet, amiben arcíves regisztrálást, támasztocsapos regisztrálást, valamint egy – harapásvevő készülékké átalakított – egyéni értékű artikulátort használok.
1994-ben megalkottam a TMJ demo készüléket a probléma szemléltetésére.
Az 1990-es évek közepén a franciák az állkapocsízület diagnosztizálására axiográfiás vizsgálat végzését javasolták.
2012-ben axiográfiás vizsgálattal bizonyítottam az ízületi porckorong regenerálódását.
2019-ben kifejlesztettem a CondyLoc eszközt az egzakt támasztócsapos regisztráláshoz.
Összefoglalva: a gnatológiai kezelés legfőbb célja a helyes harapás beállítása, ami a rágóizomzat harmonikus működését biztosítja.
